Valami lehetetlen helyen stoppoltunk. Autópályafelhajtón, senki nem járt ott. Miután a világvége után mentünk le délre, Sinesbe, mert a néprajzos fickók mondták még odafele menet, hogy az jó. Mentünk éni le délre, de mindenfelé máshova elvittek minket, és nehezen ment. Olyan kevesen jártak az utakon, meg olyan lelkesek voltunk, hogy föl-alá bolyongtunk. A focisták vettek fel. Nyilván hobbifocisták. Akkor még hordtam gitárt, erre lecsaptak. El is kérték, mi is játszottunk. Karmát, meg a Kilégzés még viszonylag új volt. A nap már kezdett lemenni, de nem volt annyira vörös. Biztos mert, az óceán fölött ment le. Valahova fel van írva, hogy mi a csapatuk neve.
